Piroscipőben -


Üdvözöllek az oldalon!

Welcome


Itt van az ősz, itt van újra. Azt hiszem, soha nem tetszett még ennyire ez az évszak… Soha nem szántam igazán időt arra, hogy gyönyörködjem a levelekben, hogy észrevegyem, ahogy a fák a nyári zöldek után színesbe öltöznek. Soha nem élveztem még így az utolsó langyos napsugarakat, az aranyfényben úszó, avarillatú napokat.
A tavalyi ősz egészen más volt. Nem is emlékszem, hogy akkor is ilyen színesek voltak a levelek? És akkor is ilyen sokat sütött a nap? Mert van, hogy az ember lelke épp egy elsötétített ablak mögött gubbaszt, és nem képes befogadni, ami körülötte történik…
De az a legkülönlegesebb az évszakok egymásutániságában, hogy mindig bizonyosságot kapunk a változás csodájáról. Van, hogy egészen hosszúra nyúlnak, és meglepően hidegek bizonyos hónapok, aztán egyszercsak, egy láthatatlan varázsütésre mégis belopakodik a tavasz a deres hajnalok közé…

ősz


Szingliség. Van, aki divatos, nagyvárosi életformának tartja, más az egyedüllét szinonimájaként értelmezi. A helyzet az, hogy mindkettő igaz lehet. Ugyan nem csak a nagyvárosban élőkre jellemző, viszont hordoz magában lehetőségeket, amelyek az önismeret fejlődéséhez remek táptalajt adhatnak, mégis a magányhoz van a legtöbb köze. Szerintem. tovább…

egyedül


Ülök az erkélyen, harminc fok van és november vége. Ezt a számot hallgatom. Az egész leírhatatlanul különleges, és mi lenne, ha Te is itt lennél? tovább…


Piros cipőt viselni ünnep. Van benne valami megmagyarázhatatlan varázserő. De hosszú az út addig, amíg az ember úgy érzi, viselheti… tovább…

Piros cipőt viselni...



       


Grafika: ZuzuDesign