Különleges

Ülök az erkélyen, harminc fok van. És november vége. Hallgatom ezt a számot (nem is tudom, miért pont ezt, de mindegy is), és eszembe jutsz. Hogy milyen lenne, ha most te is itt lennél. Így is csoda ez az egész, minden, amit láthatok és érezhetek távol az otthoni mókuskeréktől. Veled ez már a non plus ultra lenne.

Ha itt lennél, biztosan te is legalább annyira élveznéd, meg ámulnál, mint én. Az a hajókirándulás a türkiz vízpartokon… Szelfiztünk volna azzal a valószerűtlen háttérrel, meg rajzoltunk volna szívet a fehér homokba. Ezen most mosolyognom is kell, ahogy elképzelem.

Tudod, hogy azt mondták az idegenvezetők, hogy ne együnk az utcán, de te kipróbálnád. Csakazértis. Meg ugrálnál a hatalmas hullámokba, aztán az lenne a vége, hogy engem is rávennél, és nagyot nevetnénk rajta, ahogy mindkettőnket beteríti a víz.

Imádnád a pálmákat, hatalmasra nőnek, és gyönyörűek. Bangkok is lenyűgözne. Ahogy nyüzsög, közben mégis nyugalmat áraszt. A templomok, a csillogó Buddha szobrok, a piacok, az éttermek… Te is mindenhol megállnál fotózni, aztán nem győznénk válogatni.

Este pedig kiülnénk az erkélyre, miközben alattunk dübörögne a város, és szállna a pára. Ez a zene szólna. A szemembe néznél, és éreznénk, hogy ez az egész mennyire különleges.

Legközelebb így lesz.

Ha leszel.