Mi vagyunk a grund

Nagy kíváncsisággal vártam Dés László és Geszti Péter legújabb alkotását, a Pál utcai fiúk című musicalt. Főleg arra a kérdésre kerestem a választ, hogy sikerült-e a Dzsungel könyvéhez hasonlóan maradandó dallam- és szövegvilágot komponálni.

Egyszerű színpadkép, érezhető izgatottság a levegőben, a nézőtér tele. Mindig örömmel veszem tudomásul, hogy a színház felé töretlen az érdeklődés, és mindig lesznek olyanok, akik vágyják ezt a fajta kikapcsolódást. Ahogy ezen tűnődöm, hirtelen elsötétül a nézőtér és elkezdődik az előadás.

Az első ritmusok és refrén tagadhatatlanul megidézi a már klasszikusnak számító Maugli sztorit. Bizonyosan tudatos ez az áthallás, hogy kétségtelen legyen számunkra, kik is az alkotók – akikben természetesen nem csalódom, sőt!

Gondosan kiválogatott szereplőgárda teszi hitelessé a grund ismerős történetét, amelyben régi és modern alkot megnyugtató egységet. A fiúk lelkesedése igazán őszinte, talán néhányuknak ez az első nagy megmérettetése a színpadon. A szövegek a regényhez hűen, mégis mai nyelvezetbe ágyazva kúsznak a fülekbe. A dallamok szinte ismerősként töltik be a teret, amihez a kezek, és lábak diktálják az ütemet. Slágergyanús szerzemények, ez nem vitás.

Bár ismerem a végkifejletet, mégis drukkolok Nemecseknek, és mintha egy kicsit nekem is a Pál utcaiakkal dobbanna a szívem abban a két órában. Fantasztikus darab, amelyben örök érvényű, a mai virtuális világban azonban olykor elfeledett értékek kapnak új hangsúlyt: a barátság, az összetartás, a hűség. És a grund… Mindannyiunknak megvan a magunké, amiben hiszünk, amiért teszünk. Mert ahogy elhangzik, “Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért.”

Érdemes látni, hallani, akár többször is.